Digitális reklámköltési adatok

Az IAB adatai világszerte mértékadó piaci információt biztosítanak a digitális reklámköltésekről, – így a rendelkezésünkre álló adatok segítségével röviden vegyük sorra, hogy milyen eredményeket hozott a 2018-as év, valamint milyen változásokra, újdonságokra számíthatunk a 2019-es évet illetően.
A korábbi évekhez hasonlóan a digitális reklámpiac felfelé ívelő tendenciát mutat. Ez a növekedés nem csak a költéseket érinti, hanem a piacon megjelenő új, innovatív hirdetés-kiszolgálási megoldásokat is. Ez a digitális növekedés a legnagyobb hatással a TV-költésekre volt, ami ha minimálisan is, de csökkenő tendenciát eredményezett.
A mobil és a programmatic költéseknek köszönhetően a 2018-as évre vonatkozó digitális költés 14%-os növekedést tudhat maga mögött. Ezt a növekedést nagyban befolyásolta az 50 pluszos korosztály aktivitásának erősödése is.
Ha az internetpenetrációs adatokat vizsgáljuk, elmondhatjuk, hogy Magyarországon nőtt a digitális kompetenciával rendelkezők aránya, ami százalékos megoszlásban annyit jelent, hogy a lakosság 83 %-a valamilyen módon aktív internetfelhasználó. Ha a korcsoportok felhasználási szokásait vesszük szemügyre az eszközhasználatot illetően, akkor megállapíthatjuk, hogy míg a 15-49 éves korosztály a mobilfelhasználók táborát erősíti, addig az 50 pluszos korosztály az asztali számítógépet és a laptopot részesíti előnyben.
Összegzésképp elmondhatjuk, hogy várhatóan a 2019-es évet is a folyamatos növekedés jellemezi majd. A digitális videót várják a hirdetők a következő meghatározó trendnek, mivel 2018-ban ezen a területen a bővülés megközelítette a 60 %-ot. Eszközhasználat szempontjából a mobilfelhasználók számát tekintve további növekedésre számítunk, ami pedig a formátumokat illeti, a videós megjelenések kerülnek középpontba. Mindemellett célszerű lesz a programmatic módon történő vásárlást is szem előtt tartjuk, hiszen egyre nagyobb szeletet hasíthat magának abból a bizonyos tortából, köszönhetően a folyamatosan bővülő rich média eléréseinek.

Az online magazinok tárháza – Miként informáljuk olvasóinkat?

Manapság egyre kevésbé hagyatkozhatunk a közösségi médiákon olvasott információkra, hála a nagy mértékben elszaporodott álhíreknek, félinformációknak, melyeknek kizárólagos célja a félreinformálás, megvezetés. Ezért is ajánlott egyre inkább az online híroldalak, vagy inkább magazinok felé fordulni, amely közegben már sokkal magabiztosabban mozoghatunk, ha információszerzésről van szó.

Ezúttal fordítsuk tekintetünk kizárólag az olyan online magazinok felé, amelyeknek fő célja a tájékoztatás, informálás, ám az olyan témákat is előszeretettel megjeleníti, amelyeket az internet népe épp “trendiként” kezel. A magazinok célja az informálás mellett természetesen a bevételszerzés, amelynek függvénye az oldal látogatottsága. De mitől növekszik egy weboldal nézettsége? Milyen eszközök vannak a kezünkben a növelés érdekében?

Ahhoz, hogy a mi oldalunkat kövessék mintegy rendeltetésszerűen az emberek az egyik legfontosabb alapkő a hitelesség. Nem szabad az olyan információkat felhasználni, és azokra támaszkodni amelyek nem megbízhatóak, mert könnyedén visszaüthet. Elég csak egyszer elveszíteni az emberek bizalmát, azt már elég nehéz lehet a jövőben újra összekaparni.
Nem elhanyagolható tényező a sebesség sem, hiszen az online világban már minden infó, hír és cikk fénysebességgel terjed és általában az emberek azokat a cikkekre repülnek rá elsőként, amelyek először a szemük elé kerülnek. Ezek lesznek aztán tovább és tovább osztva, amely így egyre csak növeli az oldal elérését.

Manapság nem elhanyagolható a közösségi oldalak rendeltetésszerű használata sem sőt. Az online magazinok nézettségi mutatóinak jelentős százalékát a social media felületéről érkező látogatók fedik le, így egyáltalán nem mindegy, miként bánunk ezekkel a felületekkel.

A tartalmak megjelenítése is egy rendkívül fontos kérdés az online magazinoknál. Egyértelmű, hogy a nem helyi hírek szöveges formátumban jelennek meg, néhány képpel megfűszerezve, viszont ha helyi hírekről van szó, akkor már nagyobb a mozgásterünk, hiszen készíthetünk akár egy galériát vagy videót is. De miként dől el, hogy milyen módon számolunk be az adott hírről, eseményről?

Mérlegelnünk kell, hogy az adott hír, milyen formátumú megjelenítése válthatja ki a legnagyobb érdeklődést, ezáltal növelve a nézettségünket. Lakástűz? Minél gyorsabban a legtöbb információval ellátott szöveges cikket, lehetőleg helyszíni képekkel közzétenni. Felvonulás? Galéria készítés. Új étterem nyílt a közelben? Hosszabb hangvételű szöveges tartalom, néhány helyben készített, profi képpel a tesztelt ételről és a helyről. Aktuális, sokakat foglalkoztató téma? Járjuk körbe, videós formátum, interjúk készítése, a témában jártas szakértő megkérdezése.

A megjelenítési lehetőségek száma végtelen, viszont rendkívül fontos a tökéletes mód kiválasztása. A mai rohanó világban mindenki elsőként kíván informálódni, és ezt a lehetőséget jól kihasználva, a megjelenített tartalom minősége és a hitelesség megtartása mellett, fokozott figyelemre tehetünk szert az online hírportálok között.

Kampánytervezési kisokos – avagy hogyan kommunikáljunk művészetet? I.

Csak sok pénzből lehet jó kommunikációs kampányt létrehozni? A kreativitás elég lehet önmagában, ha nincs mögötte anyagi forrás?

A városban közlekedve számtalan vizuális inger ér bennünket, reklámokkal találkozunk minden sarkon, óriásplakátok, citylight-ok, vagy éppen diákmunkát bevállalós egyetemisták nyomják kezünkbe a flyereket. A metron, villamoson, és buszokon utazva se kerülnek el bennünket a reklámszakma remekművei.

Míg az offline térben nincs ráhatásunk arra, hogy milyen tartalmakkal találkozunk, az online tér ennél már sokkal személyreszabottabb. Az online térben egy kicsivel egyszerűbben tudjuk az ingereket kezelni, ott van például az adblock, de a kereséseink alapján valamennyire személyreszabott, leszűkített reklámok érnek el bennünket.

Visszatérve a kiindulóponthoz, hogy tulajdonképpen mi is kell egy jó kampányhoz, és hogy hogyan kommunikáljunk művészetet, először is tisztán kell látnunk a kultúra helyzetét. A legtöbb intézmény állami finanszírozásból, támogatásokból tartja fenn magát. Az eladásokból származó bevételek nem fedeznék a fenntartásuk költségeit. Ezen lehet persze lamentálni, de ennek a cikknek ez most nem fókusza, úgyhogy nem is időznék most sokat ezen, viszont ahhoz, hogy értsük, hogy miért nincsenek nagy kampányok a kultúrában (illetve vannak, de nagyon ritkán és össze sem hasonlítható egy for-profit vállalat reklámköltésével) ezt is fontos volt tisztázni. Éppen az anyagi források limitáltsága miatt egy kultúrális intézménynek nagyon meg kell fontolnia, hogy mikor és milyen céllal indít kampányt.

Nézzük meg milyen céllal indulhat kampány!

• Új esemény promotálása; ez lehet egy kiállítás, egy új előadás, koncert, könyv megjelenés.
• Évadbejelentés; ez a falyta kampány olyan intézményeknél van jelen, ahol évadban dolgoznak, mint például a színházak.
• Valamilyen újdonság vagy változás bejelentése; ilyen volt példuál az Opera illetve az Iparművészeti Múzeum ideiglenes bezárása.
• +1 Branképítés; ezt azért veszem kicsit külön a többitől, mivel a brandépítés nem egy idaszőszakos kampány, ennek egy konzisztens, folyamatos kommunikációnak kell lennie. Erre most nem is térnék ki részleteiben ebben a bejegyzsében, hiszen önmagában megérne egy teljes cikket.

Miután meghatároztuk a kampány célját, azt hogy mit szeretnénk kommunikálni indul el a pontos tervezés. A tervezési folyamatban számos tényezőt kell figyelembe venni, és a lehető legpontosabban határozni meg a célokat. A következő cikkben megtalálod a fontosabb lépéseket!

Egy márka mind felett – Építs közösséget a vásárlóidból!

Egyre több olyan hazai márkával találkozhatunk, melyeket magyar tervezők indítanak útjára. Legyen szó ruhadarabokról vagy kiegészítőkről, úgy tűnik, hogy a vásárlók is egyre inkább nyitottak arra, hogy hazai dizájnerek által megálmodott termékeket válasszanak. Ez persze együtt jár azzal, hogy a márkák közötti verseny is kiéleződik, így nem egyszerű biztos váráslói kört kiépíteni. Ahhoz, hogy ez mégis sikerüljön, az egyik legjobb út lehet, ha az adott brand megpróbál vásárlóiból közösséget kovácsolni.

Manapság egyre többen gondolják evidensnek, hogy egy marketingkampány sikerességéhez mindenképpen érdemes influencerekkel együttműködni. Pedig legalább ennyire hatásos lehet – ha nem jobban – hogyha megpróbálunk a vásárlókból közösséget építeni.

#mybrandname – Az egyik legjobb megoldás lehet egy saját hashtag bevezetése Instagramon, amely egyértelműen utal a márkára és a vásárlók által is könnyen megjegyezhető. Ezt követően mind a márka saját posztjainak megosztásakor kell használni, illetve a vásárlókat ösztönözni arra, hogy ők is tegyenek így. Utóbbira nagyon egyszerűen motiválhatók, amennyiben a márka az adott hashtaggel ellátott bejegyzéseket megosztja saját oldalán, ezzel is közelebb hozva magát vásárlóihoz.

Egy Facebook csoport létrehozása – amelyben például divattal kapcsolatos tanácsokat oszthatnak meg egymással a vásárlók – közel hozhatja egymáshoz a tagokat, úgy érezhetik, hogy egy exkluzív közösség részesei, miközben igazából ők maguk fogják az adott brand termékeit ajánlani egymásnak.

A közösségépítést célszerű lehet összekötni nyereményjátékkal, mely során a vásárlók valamilyen, a márkával kapcsolatos tartalmat oszthatnak meg saját közösségi média felületükön. Érdemes ezt minél személyesebbé tenni (pl: meséld el, hogy számodra mit jelent az adott márka), hiszen a saját érzések és gondlatok márkával való összekapcsolása és megosztása által még közelebb érezhetik magukat a vásárlók az adott brandhez, és ismerőseik körében is szimpatikussá tehetik.

Szintén különlegessé teheti a vásárlói élményt, ha a kollekciók megszületésének és kommunikációjának részesévé válhatnak a potenciális vásárlók. Érdemes számukra lehetőséget adni, hogy ők maguk nevezhessenek el egy-egy terméket, esetleg részt vegyenek az új kollekció divatbemutatóján vagy egy kampányfotózáson.

A közösségépítés hosszú távon elkötelezetté teszi a vásárlókat, melynek köszönhetően hűségesek lesznek az adott márkához, sőt, valószínűleg ők maguk is ösztönözni fognak másokat (cseppet sem tudatosan) az adott brand megismerésére.

Atya, mit üzen a nőknek?

A keresztény felekezetek meghatározott hierarchikus rendszerekként működnek, amelyek kihatnak a társadalmi élet számos területére. A nők által betölthető hatalmi pozíciók pedig egyáltalán nem jellemzőek a kereszténységben. A 19. században, egy amerikai női jogi harcos, Elizabeth Cady Stanton bibliai érvekkel alátámasztva állította, hogy az istenség (deity) egyenlő értékűnek teremtette a férfit és a nőt. A férfiasság karaktere nem Isten szavának leképeződéséből, csupán abból ered, hogy a Bibliát férfiak írták. Cady Stanton rámutatott, hogy ebből adódóan nincs okunk feltételezni, hogy Isten férfi. Az egyházi pozíciókat – még Cady Stanton után 100 évvel később is – többségében férfiak töltik be, de ez idővel változhat. Ebbe az irányba mutatnak a következő tendenciák is: az Anglikán Egyházban 1987 és 1992 között engedélyezték a női segédlelkészi hivatást, majd 1994-től a papi hivatást is. A döntést többen istenkáromlásként, valamint a Katolikus Egyháztól való további távolódásként értékelték. 2009-ben a papok egyötöde volt nő, 2010-ben pedig engedélyezték a nőknek a püspökség vállalását. Az első női püspököt 2015-ben választották meg. Libby Lane megválasztását David Cameron „történelmi horderejű” lépésként könyvelte el.

Az Anglikán Egyház számokkal ábrázolt adatai alátámasztják, a társadalmi egyenlőtlenségek nincsenek Péteri-kősziklába vésve. Az Anglikán Egyháznál jóval konzervatívabb értékeket képviselő Katolikus Egyház azonban továbbra is a társadalmi egyenlőtlenségeket támogatja a nők pappá szentelésének lehetőségét illetően. A Szent Kongregáció már 1977-ben kijelentette, mivel Jézus nőket nem hívott a tanítványai közé, ezért a nők sosem tartozhatnak a papsághoz. 2004-ben például hét nőt közösített ki az Egyház, amiért egy lázadónak nyilvántartott argentin püspök pappá szentelte őket. Az Egyház a női szerepvállalás kapcsán is a konzervatív értékeket képviseli. A jelenlegi egyházfő mellett már II. János Pál Pápa is arra kérte a nőket, értékeljék újra feleségként és anyaként megélt szerepeiket. A volt egyházfő ellenezte az abortusz és a fogamzásgátló használatát, valamint bírálta a feminista ideológiát, mert az a társadalmi nemi szerepek egyenlőségét akarta érvényesíteni. Ezekre az intézkedéseire a női szabadságjogok korlátozásaként tekinthetünk.

A Katolikus Egyházon belül is hosszú út vezetett Ferenc pápa 2013-ban elhíresült mondatáig: „Ha valaki meleg és az Urat keresi jóakarattal, ki vagyok én, hogy elítéljem?” A keresztény egyházakban hosszú idők óta szolgálnak meleg férfiak, de a szexualitásuk mindvégig figyelmen kívül hagyott volt. A Katolikus Egyház jelenleg is fenntartja azt az 1961-es kijelentését, amely szerint azokat, akik perverz hajlamra való irányultságot mutatnak, távol kell tartani a vallási fogadalmak adta lehetőségektől és a pappá szenteléstől. A Katolikus Egyház 1992-ben megjelent Katekizmusa szerint „a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek. Ellentétesek a természetes törvénnyel. (…) Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.” Azonban kéri az egyház, hogy a tagok tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel fogadják a homoszexuális embereket, mert az önuralom erényeivel kell közeledniük a keresztény tökéletességhez. A protestáns egyházak ellenben liberális eljárásokat vezettek be a homoszexualitás terén, és néhány kisebb felekezetben a papság már teljesen nyitottan áll a kérdéshez. 1972-ben a holland Evangélikus Egyház volt az első felekezet Európában, amely engedélyezte, hogy leszbikus és meleg lelkészek is szolgáljanak egyházában.

2016-ban, a jelenlegi egyházfő szerint a társadalmi nem diskurzusa a házasság elleni háborúként aposztrofálható. Ferenc Pápa szerint a mentalitás megváltoztatása a természet ellen való, ez pedig maga az ideológiai gyarmatosítás. A Pápa nem mellesleg sok időt tölt transzgender emberekkel, akiket Isten felé vezet.

A keresztény egyházak még ma is hordozzák a 20. századi fasiszta rendszerekkel való szövetségük következményeit, ami egy anti-demokratikus hagyományt idézett elő. A kereszténységnek fel kell számolnia ezt a hozzáállást, és a felszabadítási teológia szerint az igaz hit védelme mellett a „szegény, megalázott, arctalanná és társadalmilag súlytalanná tett embert, illetve embercsoportokat” is figyelembe kell venni. Az egyház így adhatja vissza ezeknek az embereknek elidegeníthetetlen emberi méltóságukat, mert az ember- és az istenszeretet nem választhatók el egymástól.

Három jó tanács az internetes rádiók szerkesztőinek

Nem igaz, hogy ma már nincs értelme egyetemi vagy privát csatornákat üzemeltetni, de sokkal több munka új hallgatókat szerezni.

Míg tíz évvel ezelőtt valódi különlegességnek számított, ha valakinek önálló webrádiós projektje volt, úgy mára mindenki rádiós dj-nek számít, akinek online zenei lejátszási listája van. Jelen írásunkban azoknak segítünk, akik még a klasszikus „szerkesztőségi szemlélet” mentén szervezik vállalkozásukat. Tanácsainkat és tapasztalatainkat három hangzatos alcím cáfolatán keresztül osztjuk meg veled.

A YouTube és Instagram kinyírja a rádiót

Elsőre azt mondhatnánk, hogy igen, simán, mert egyrészt ma már mindenki YouTube-on (vagy más zenei platformon keresztül) hallgat zenét, másrészt a rádiót nem nézzük, hanem hallgatjuk. A csípőből tüzelt válaszra egy optimista véleménnyel kontrázunk: a YouTube és az Instagram lehetőség, mely szolgáltatások tudatos beemelése felér egy ingyenes vételkörzet-bővítéssel.

A felvett adásokat felteheted a YouTube-ra „megúszósan” úgy, hogy csak egy logóval ellátott képet használsz a videósávban, de sokkal többre jutsz, ha a poros hangkamrát átrendezed, és egy látványos, videózható közeget varázsolsz belőle.

Tervezd meg a kamera beállásokat, játssz a fényekkel és hívj vendégeket! A felvett műsort élőben és archív anyagként is publikálhatod, akár a lineáris műsorfolyamodba illesztve azt. Ha ez megvan, akkor egy gyors vizuális arculati frissítés után belakhatod az Instagramot is. Ossz meg életképeket, rövid jeleneteket a stúdióból, vagy tégy közzé hosszabb-rövidebb műsorrészleteket az IG TV szolgáltatással. Hogy pozíciót fogj a mezőnyben, ahhoz már a vágás minőségére is ügyelned kell, ami további szerkesztőségi kompetenciát igényel.

Weblap? Azt meg minek!

Hatalmas hibát követ el az a szerkesztő, aki a rádió webes felületét elhanyagolja. Arról persze megoszlanak a vélemények, hogy mit kell tudnia egy csatornát támogató felületnek, de azt tapasztaljuk, hogy a stream link és a lejátszó mellett olyan kiegészítő tartalmakra is igény mutatkozik, mint a cikkek és toplisták.
Rádiód legnépszerűbb dalait zenei listákba rendezheted (pl. Spotify), majd beágyazva azt máris gazdagabbá tetted a szolgáltatást. Lehet, hogy a cikkírás nem egy hálás dolog, de egy-egy jó témával rengeteg átkattintást szerezhetsz, amivel növelheted az új hallgatók bevonzásának esélyét. És még valami! A kódba integrált mérőeszközökkel olyan hasznos adatokat, passzív visszajelzéseket gyűjthetsz, mint például, hogy az adott anyag mennyire volt érdekes az egyes hallgatók körében.

Ma már senkit se érdekel a rádiózás

Sok egyetemi rádió, szakmai műhely és webrádió oszlott fel vagy ment csődbe stratégiai vagy szerkesztőségi problémák miatt. Menedzser legyen a talpán, aki hosszútávon össze tud tartani egy nonprofit alapon működő szakmai közösséget csupa olyan szerkesztővel, akit szívből hajt a tettvágy! Nem igaz, hogy a rádiózás lehetősége nem mozgatja meg az emberek fantáziáját, azt viszont tudnod kell, hogy sok-sok időre, türelemre és kompromisszumra lesz szükséged ahhoz, hogy egy igazán sikeres szerkesztőség sorakozzon fel a hátad mögé. Ha pedig úgy döntesz, hogy egyedül viszed sikerre saját rádiós márkádat, akkor jó, ha előre felkészülsz arra, hogy akár több tíz órányi munkádba is kerülhet egy-egy hallgató bevonzása. És akkor még nem beszéltünk az érdeklődők hatékony megtartásáról.

Mit tanulhatunk a házasságtörő asszony történetéből?

A Bibliai történet (Jn 8.1-11):

Jézus kiment az Olajfák hegyére, majd kora reggel újra megjelent a templomban. A nép köré sereglett, s ő leült és tanította őket. Az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek eléje. Odaállították középre, és így szóltak hozzá: „Mester, ezt az asszonyt röviddel ezelőtt házasságtörésen érték. Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?” Ezt azért kérdezték, hogy próbára tegyék, s vádolhassák. Jézus lehajolt, és az ujjával írni kezdett a földön. De tovább faggatták, azért fölegyenesedett, és azt mondta nekik: „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen közületek!” Aztán újra lehajolt, s tovább írt a földön, ők meg ennek hallatára eloldalogtak, egyikük a másik után, kezdve a véneken, s csak Jézus maradt ott a középütt álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” „Senki, Uram” – felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Magyarázat:

Aki ebben a történetben is megfigyeli Jézus magatartását, lehetetlen, hogy igézete alá ne kerüljön – mennyire megértő, beleélő, együttérző tud lenni az emberrel, jelen esetben ezzel a kis bukott asszonnyal. Egyszer egy öreg orvos barátom mondotta: „Gyógytani csak olykor-olykor tudunk. A fájdalmakat enyhíteni már gyakrabban. De megérteni, szeretni a beteget, vigasztalni, azt mindig tudhatnánk; de kár, hogy gyakran nem cselekedjük ezt a legfontosabbat.” – Nos, ez volna a tanítvány szolgálata is. Ennek a történetnek külön buktatója, hogy ha nem jó füllel halljuk, vagy sanda szemmel olvassuk, félreérthető. (Ezért maradt ki több régi kéziratból is, és a legelső idők ránk maradt igehirdetéseiből is.) Pedig világosan elhangzik a végén egy mondat, amelyből kitűnik, hogy Jézus nem a bűnt védi, jelen esetben a házasságtörést, hanem csak a bűnöst. Hiszen azt mondja az asszonynak: „Menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”

Mit kell észrevennünk és megértenünk ebből? Jézus hallatlan tapintatát. Nem vájkál bele az asszonyba. Nem kérdi meg, hogy és mint történt? Semmi erkölcsi prédikáció. Szinte döbbenetes, hogy még Istenre se hivatkozik. De miért is tenné, hiszen jelen van! Amikor ő a legemberibb, akkor a legistenibb. Amikor ez a szó elhangzik, szinte tapinthatóan érezhető, hogy ez az asszony valóban nem fog többé vétkezni. Ezzel a mondattal az újrakezdés lehetőségét biztosítja az asszony számára. Ezért mertem és merem mindig mondani, hogy a tanítványság egyik legnagyobb csodája, hogy van benne újrakezdési lehetőség. Jézus nem azt tette, amit ilyen esetben századokon át tettek követője az Ő nevében, és ez volt még a jobbik eset, amikor az elbukott leányzót vagy nőt zárdába vagy kolostorba csukták. Még csak meg sem esketteti Istenre, hanem visszaküldi az életben, mert ott kell majd megállnia a helyét. Ott kell majd úgy élnie, hogy többé ne vétkezzen. Végül, de nem utolsó sorban, Jézus eleget tett a törvénynek is. Mert Ő a törvényt nem eltörölni, hanem betölteni jött. A halálos ítélet, amelyet ebben az esetben a törvény kimond, végrehajtatik, sőt előkerül a férfi is. Jézus maga lép a helyébe. Meghal az elmenekült, vagy futni hagyott férfi helyett és az asszony helyett is, sőt azok helyett is, akik készek voltak a kövezésre.

(A magyarázatban Gyökössy Endre gondolataiból merítettünk.)

Április 27-én egy zárt körű Converse eseményre invitálták MOME-s textiltervező hallgató barátnőmet, melyre egy kísérőt hívhatott magával, így nekem is szerencsém volt részt venni. Az Anker’t-ben került bemutatásra a Converse_X, a márka oldschool magas szárú változata.

Az „influenszerek” instagramon kerültek kiválasztásra, barátnőmmel is így vették fel a kapcsolatot és igen titokzatos módon csak elkérték a cipőméretét, illetve megírták neki, hogy hol és mikor érjen rá. Ahogy pár meghívottal elbeszélgettem azt vettem észre, hogy a többség 1000 körüli követővel rendelkezik a népszerű közösségi oldalon, ebből azt a következtetést vontam le, hogy a híresebb véleményvezéreket vagy drága lett volna meghívni vagy nem értek rá, esetleg nem volt kedvük elmenni. Ez volt az első szembetűnő jelenség, aminél észrevettem, hogy a Converse olcsóbban próbálta megszervezni ezt az eseményt. Viszont ugyanakkor jó ötletnek is tartom, hisz így nem a megszokott, közismert instagrammereké volt most a főszerep, hanem esélyt kaptak a feltörekvő influenszerek is. A legügyesebbeket ugyanis a Converse_X egy zárt csoportban gyűjtötte és későbbi együttműködést ígért nekik.

Na de mi is történt ezen a rendezvényen? Érkezésünkkor a hostess lányok tájékoztattak minket, hogy a #converse_x hashateggel kell majd posztolgatnunk, a részvételért cserébe pedig ital és ételkuponokat osztogattak. A barátnőm és a többi meghívott „feltörekvő influenszer” ajándéka egy magas szárú, fehér vagy fekete Converse_X cipő volt, melyet egy nagy kamionból tudtak átvenni az instagram nevükkel ellátva. Fotósok és videósok rögzítettek eközben minden pillanatot: ahogy a lányok, fiúk felpróbálják új lábbelijeiket, az extravagánsabb öltözetben érkezők pózait, a vidám eszegetést-iszogatást.

Miért tartottam zseniális marketingfogásnak mindezt? A meghívottaknak cipőket osztogattak, a kísérőik így kedvet kaphattak, hogy ők is vegyenek majd maguknak. A kivetítőkön mindenütt szerepelt a #converse_x hashtag, így emlékeztetve minket, hogy gyártsuk a storykat/ posztokat, amiket majd a Converse tovább tud osztani, ezzel olcsó promociót szerezve magának és új tehetségeket karolhat fel. Egy zárt csoportba tudta gyűjteni a meghívottjait, így a későbbi együttműködésen kívül egy következő eseményt is könnyebben ki tud majd hirdetni. A fotósok és videósok szintén rengeteg anyaggal gazdagodhattak, egy profi tánccsapatot is elhívtak a szervezők, akik remek hangulatot teremtettek rögtönzött táncpárbajaikkal. Természetesen ők is egy pár cipőt kaptak cserébe. Mindezek mellett networkingre csakugyan tökéletes volt az esemény.

És hogy miért tartom olcsó megoldásnak? Először is a helyszínt, az Anker’t-tet csak délután 1-től 3-ig kellett kibérelniük, ami nem hiszem, hogy sokba kerülhetett, cserébe fogyasztó vendégeket szereztek a helynek, ugyanis az étel-és italkuponok nem voltak beválthatók mindenre, amit csak szerettünk volna ott fogyasztani. Nagyszerű DJ, DJ Nara gondoskodott a slágerek lejátszásáról, természetesen Converse cipőben, akit szintén csak 2 órára kellett hívni. Akiket még fel kellett fogadni azok a fotósok, videósok, a hostessek és az esemény műsorvezetője. Természetesen ezen felül sok cipőt is szét kellett osztogatni, de cserébe számtalan ingyen kontettel gazdagodott a tornacipő márka, a profi fotózások és videoklip forgatások ellenkező esetben jóval költségesebbek lettek volna.

Atya, mit üzen a nőknek?

A keresztény felekezetek meghatározott hierarchikus rendszerekként működnek, amelyek kihatnak a társadalmi élet számos területére. A nők által betölthető hatalmi pozíciók pedig egyáltalán nem jellemzőek a kereszténységben. A 19. században, egy amerikai női jogi harcos, Elizabeth Cady Stanton bibliai érvekkel alátámasztva állította, hogy az istenség (deity) egyenlő értékűnek teremtette a férfit és a nőt. A férfiasság karaktere nem Isten szavának leképeződéséből, csupán abból ered, hogy a Bibliát férfiak írták. Cady Stanton rámutatott, hogy ebből adódóan nincs okunk feltételezni, hogy Isten férfi. Az egyházi pozíciókat – még Cady Stanton után 100 évvel később is – többségében férfiak töltik be, de ez idővel változhat. Ebbe az irányba mutatnak a következő tendenciák is: az Anglikán Egyházban 1987 és 1992 között engedélyezték a női segédlelkészi hivatást, majd 1994-től a papi hivatást is. A döntést többen istenkáromlásként, valamint a Katolikus Egyháztól való további távolódásként értékelték. 2009-ben a papok egyötöde volt nő, 2010-ben pedig engedélyezték a nőknek a püspökség vállalását. Az első női püspököt 2015-ben választották meg. Libby Lane megválasztását David Cameron „történelmi horderejű” lépésként könyvelte el.

Az Anglikán Egyház számokkal ábrázolt adatai alátámasztják, a társadalmi egyenlőtlenségek nincsenek Péteri-kősziklába vésve. Az Anglikán Egyháznál jóval konzervatívabb értékeket képviselő Katolikus Egyház azonban továbbra is a társadalmi egyenlőtlenségeket támogatja a nők pappá szentelésének lehetőségét illetően. A Szent Kongregáció már 1977-ben kijelentette, mivel Jézus nőket nem hívott a tanítványai közé, ezért a nők sosem tartozhatnak a papsághoz. 2004-ben például hét nőt közösített ki az Egyház, amiért egy lázadónak nyilvántartott argentin püspök pappá szentelte őket. Az Egyház a női szerepvállalás kapcsán is a konzervatív értékeket képviseli. A jelenlegi egyházfő mellett már II. János Pál Pápa is arra kérte a nőket, értékeljék újra feleségként és anyaként megélt szerepeiket. A volt egyházfő ellenezte az abortusz és a fogamzásgátló használatát, valamint bírálta a feminista ideológiát, mert az a társadalmi nemi szerepek egyenlőségét akarta érvényesíteni. Ezekre az intézkedéseire a női szabadságjogok korlátozásaként tekinthetünk.

A Katolikus Egyházon belül is hosszú út vezetett Ferenc pápa 2013-ban elhíresült mondatáig: „Ha valaki meleg és az Urat keresi jóakarattal, ki vagyok én, hogy elítéljem?” A keresztény egyházakban hosszú idők óta szolgálnak meleg férfiak, de a szexualitásuk mindvégig figyelmen kívül hagyott volt. A Katolikus Egyház jelenleg is fenntartja azt az 1961-es kijelentését, amely szerint azokat, akik perverz hajlamra való irányultságot mutatnak, távol kell tartani a vallási fogadalmak adta lehetőségektől és a pappá szenteléstől. A Katolikus Egyház 1992-ben megjelent Katekizmusa szerint „a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek. Ellentétesek a természetes törvénnyel. (…) Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.” Azonban kéri az egyház, hogy a tagok tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel fogadják a homoszexuális embereket, mert az önuralom erényeivel kell közeledniük a keresztény tökéletességhez. A protestáns egyházak ellenben liberális eljárásokat vezettek be a homoszexualitás terén, és néhány kisebb felekezetben a papság már teljesen nyitottan áll a kérdéshez. 1972-ben a holland Evangélikus Egyház volt az első felekezet Európában, amely engedélyezte, hogy leszbikus és meleg lelkészek is szolgáljanak egyházában.

2016-ban, a jelenlegi egyházfő szerint a társadalmi nem diskurzusa a házasság elleni háborúként aposztrofálható. Ferenc Pápa szerint a mentalitás megváltoztatása a természet ellen való, ez pedig maga az ideológiai gyarmatosítás. A Pápa nem mellesleg sok időt tölt transzgender emberekkel, akiket Isten felé vezet.

A keresztény egyházak még ma is hordozzák a 20. századi fasiszta rendszerekkel való szövetségük következményeit, ami egy anti-demokratikus hagyományt idézett elő. A kereszténységnek fel kell számolnia ezt a hozzáállást, és a felszabadítási teológia szerint az igaz hit védelme mellett a „szegény, megalázott, arctalanná és társadalmilag súlytalanná tett embert, illetve embercsoportokat” is figyelembe kell venni. Az egyház így adhatja vissza ezeknek az embereknek elidegeníthetetlen emberi méltóságukat, mert az ember- és az istenszeretet nem választhatók el egymástól.

Napjainkban nagyon nehéz eldönteni, hogy mit tekintsünk igaznak vagy hamisnak. Sokszor ezt a két pólust éppen csak egy hajszál választja el egymástól. Ezt kihasználva számtalan visszaélés tapasztalható. Mai felgyorsult világunkban sokszor találkozunk hamis tartalmakkal, manipulált képekkel, videókkal. Ezek megszűrése, komoly feladatot jelent az emberek számára. Sokszor hosszas utánajárást igényel az, hogy megtudjuk mi igaz, és mi hamis.

A Vox cikke példaként annak a fényképnek a történetét eleveníti fel, amelyen az egykori amerikai elnök, Barack Obama kezel le az akkori aktuális sátánnal, Mahmud Ahmadinezsád ex-iráni elnökkel. A photoshopolt kép annyira beégett az emberek tudatába, hogy a Slate által 2010-ben megkérdezett 1000 újságolvasó ötöde emlékezett a képre, további 25 százalék pedig ugyan nem tudta felidézni a felvételt, de emlékezett a meg nem történt kézfogásra.”

Az alábbiakban egy pszichológus felmérését mutatjuk be a mellékelt kép által generált anomáliával kapcsolatban. A Slate felmérésének adatait – Steven Frenda pszichológus vezetésével – szakértők elemezték tovább, és mutatták ki, amit sejteni lehetett: az emberek emlékezetében gyakrabban ragad meg valóságosként egy kamufotó, ha az amúgy illeszkedik politikai nézeteikbe. Vagyis a konzervatív szavazók hajlamosabbak voltak valóságosként emlékezni Obama és Ahmadinezsád kézfogójára, míg a liberálisok jobban beépítették emlékeikbe azt a fotót, amelyen Bush állítólag egy baseballjátékossal szórakozott, miközben országát a Katrina hurrikán pusztította. És hogy a helyzet még fenyegetőbb legyen: a Slate felmérésében elvileg egy aktuális eseményeket figyelemmel követő társaság vett részt, a teljes népességet tekintve tehát valószínűleg még rosszabb lehet a helyzet. Mindezekből következik annak a tézisnek az igazolása is, miként az emlékezet nem rekonstruál, hanem konstruál.

Vagyis ez egy újabb bizonyíték, hogy agyunk nem úgy működik, mint egy videófelvevő. Az emlékeket nem elménk egy meghatározott része tárolja, hanem azokat minden alkalommal újonnan építjük fel. És e munka során – mutat rá a Vox cikke – előszeretettel nyúlunk a legkönnyebben elérhető infómorzsák felé – például egy könnyen felidézhető kép felé. Amiről egykoron talán még tudtuk is, hogy digitálisan manipulált, de ez a címke idővel kikopott emlékezetünkből, és maradt a nyers kép.

Vajon milyen hosszútávú következményei lehetnek annak, hogy a különböző tartalmak sokszor tele vannak hamis állításokkal? Ezt vizsgálja Franklin Foer.

A kamufelvételeknek köszönhetően a jövőben már érzékszerveinknek sem fogunk hinni, aminek hatására a valós felvételek hitelessége is csorbulhat. Ha például egy politikust valamilyen csaláson érnek, és erről felvétel is készül, simán mondhatja a megtámadott, hogy a videó rosszindulatú manipuláció. Hiába támasztják alá oknyomozó újságírók állításaikat például kandikamerás videóval, a politikusnak elég lesz beböfögnie, hogy fake news, és mindenki megy tovább a dolgára. Cikke végén Foer megjegyzi: a világnak talán lesz válasza ezekre a valóságot fenyegető veszélyekre, bár az eddigi történések nem erre utalnak. Az emberek örömmel veszik a legképtelenebb hiedelmeket is, ha azok megerősítik világlátásukat, a kormányok lassan mozognak a kihívás kezelésében, a techcégek pedig sokáig tagadták felelősségüket.